- Két éves szegedi időszak után mi vezette 2016-ban Kisvárdára?
- Lejárt a szerződésem, Kisvárdáról megkerestek, és kaptam egy jó ajánlatot. Szükségem volt egy kis környezetváltozásra, ezért végül úgy döntöttem, elfogadom az ajánlatukat. Az első évben az utolsó meccsen maradtunk le a feljutásról, úgy érzem, jól ment a játék, alapembernek számítottam a csapatban, 6 gólt lőttem. A második évem kicsit nehezebb volt, bár Kondás Elemér is számított rám, de egy bokaszalag szakadás miatt három és fél hónapra kiestem a játékból. Ezzel együtt is játszottam huszonkét mérkőzésen, és szereztem három gólt.
- Mi hozta vissza az immár új néven, Szeged-Grosics Akadémiaként szereplő gárdához?
- Hosszú távú megoldást kerestem, és a klub is hasonlóképpen gondolkodott velem kapcsolatban. Nem tervezünk viszont hosszú távra az NB III-ban, szeretnék a bajnoki év végén feljutást ünnepelni!
- Elég erős ehhez a csapat?
- Kiesni sosem jó, de úgy látom, mindenki előre figyel, nem az elmúlt időszakon rágódik a társaság. Rátértünk egy új útra, melynek csak egy vége lehet, hogy jövőre a másodosztályban játszunk. A tavalyi csapat gerince egyben maradt, ez bizakodásra adhat okot, mert elég erősek vagyunk. Örülök, hogy itt lehetek ezzel a társasággal, és külön jó, hogy ismét együtt játszhatok gyermekkori barátommal, Máté Jánossal, aki támadóként nagy hasznára lehet majd a gárdának.
- Nem dőlt még el, hogy a keleti, vagy a közép csoportba kerül a csapat, melyik lenne a jobb?
- Szerintem nagyjából mindegy, mindegyik csoportban meg kell előzni mindenkit.
- Hogy látja a saját helyét a Szeged-Grosicsban?
- Ahogy mondtam, hosszú távon tervezek, jött velem a feleségem is, aki babát vár. A csapatnak belső középpályásként igyekszem majd a hasznára lenni. Ha bizalmat kapok, a gólok mellett jó játékot és eredményes szereplést várok magamtól és a csapattól is.
