- Hogy telt a hét, volt-e valami különleges eleme a Siófok elleni mérkőzésre való ráhangolódásnak?
- Nyugodt légkörben, immár több mérkőzés óta hasonlóan telnek ezek a napok, főleg, mióta nem szerda-vasárnapi ritmusban játszunk. Egy jól felépített program alapján készülünk a meccsre, reméljük a folytatás is jól sikerül.
- Visszatérve a múlt heti, Kisvárda elleni találkozóra, elégedett a döntetlennel? Ha úgy nézzük, az ezüstérmes otthonából nem számít rossz eredménynek elhozni egy pontot, viszont a csapatnak a három pontot érő győzelmekre lenne nagy szüksége!
- Úgy éreztem, egyik csapat sem volt jobb a másiknál. Akkor is így volt ez, amikor 1-0-ra vezettek, volt bennünk erő az egyenlítéshez, ami sikerült is, sőt, akár nyerhettünk is volna, ez persze igaz az ellenfélre is. Szóval reális eredmény született, arra viszont kíváncsi lettem volna, mi történik akkor, ha mi szerezzük meg a vezetést. 0-0-nál volt egy nagy, kapussal szembeni ziccerünk, de az 1-1-gyel is elégedett vagyok. Már csak azért is, mert elmozdultunk a kieső helyről.
- A Siófok ellen viszont csak a győzelemmel lehetünk elégedettek! Hogy lehet ezt elérni?
- Sok volt már a döntetlen, való nyerni kell! Ehhez mindenekelőtt nyugalomra lesz szükség. Nem szabad kapkodnunk. Valahogy úgy képzelem ezt a meccset, mint a ZTE ellenit, ha az elején valamivel talán jobbak is voltak, végül csak felülmúltuk őket. A Siófoknak nyilván jobb a döntetlen, viszont ők nincsenek igazán jó passzban. Korábban úgy látszott, simán bentmaradnak, most viszont mégis izgulniuk kell, szóval biztos vagyok benne, hogy lelkileg ők vannak rosszabb helyzetben, mi magabiztosabbak lehetünk. Higgadtnak, nyugodtnak kell maradnunk, és a helyzeteket, melyek biztosan adódnak majd, ki kell használnunk!
- Hány pontra lesz szükség a hátralévő két meccsen, a Siófok és a Csákvár ellen a biztos bentmaradáshoz?
- Nehéz ezt megmondani, még mindig nagyon sűrű az alsóház. Először is remélem, hogy vasárnap nyerünk, de abban nem vagyok biztos, hogy három pont elég lesz.
