- A Dunaújváros színeiben már 2015-ben, mindössze 17 évesen bemutatkozhatott a második vonalban. Milyen út vezetett idáig?
- Keceli vagyok, ott kezdtem futballozni. Onnan egy amolyan körzeti válogatottként felfogható csapathoz, a Kiskunmajsához kerültem. 6 majsai év után 2010-ben felkeltettem a Honvéd megfigyelőinek az érdeklődését, a kispestieknél 4 és fél évet töltöttem. 2015-ben Dunaújvárosra vezetett az utam, ahol előbb az utánpótlásban, majd ősszel a felnőttek között is bemutatkozhattam. Innen Siófokra kerültem, most pedig - nagy örömömre - a Szeged-Grosics játékosa lehetek.
- Mi döntött a Szeged-Grosics mellett?
- Bevallom, elsősorban az edző személye. Goran Kopunoviccsal Siófokon dolgoztam együtt. Szimpatikus, jó mentalitású szakembernek tartom, az ő hívása volt a legdöntőbb tényező.
- Milyenek az első benyomásai a klubnál?
- Abszolút pozitívak. Leginkább a csapat hozzáállása tetszik, az edzések is "vérkomolyak", és úgy érzem, emberileg is rendben van a társaság, mely többre hivatott annál, mint ahol a tabellán áll.
- Mire lehet képes ez a keret, és benne Ön?
- Reálisak a kitűzött célok, szerintem helytállunk, és szépen lassan lépegetünk majd egyre feljebb a tabellán. Én magam a jobbhátvéd posztért harcolok Achim Ádámmal, aki egy nagyon rendes srác. Mondanom sem kell, nem ellenségként tekintünk egymásra, hanem pozitív értelemben rivalizálunk, ez pedig mindkettőnk előnyére válhat. A célom természetesen az, hogy minél többször legyek kezdő, és minél jobb játékkal segítsem a csapatot.
