- Látványos győzelem született a Szolnok ellen, és bár ilyenkor nincs nagy jelentősége a "ha" szóval kezdődő mondatoknak, mégis mit gondol, mi lett volna a mérkőzés vége, ha a 33. percben nem állítja ki a játékvezető az egyik vendég játékost?
- Szerintem sincs nagy jelentősége, de minden mérkőzésen vannak fordulópontok. Most mi jöttünk ki jól ezekből, máskor viszont nem így történt. Volt már példa erre is, arra is, sokszor egy emberhátrányban játszó csapat erejét megkettőzi a veszteség, szóval úgy érzem, nem csak ezen múlt a 4-1-es siker.
- Min múlott még?
- A jó hozzáálláson például. Az első 20 perc ugyan gyengébbre sikerült, a szolnokiak szereztek egy olyan szép gólt, mely miatt nem is igazán tudok hibáztatni senkit a mieink közül. Aztán viszont felébredt a csapat, átvettük az irányítást, erősebbek lettünk pozíciós játékban, feljavultunk a széleken, kiegyenlítettünk, jött a kiállítás és az újabb gólok.
- Egy ilyen siker után jó arról beszélni, hogy mi hogyan történt. Kik azok, akikkel különösen elégedett volt?
- Szeretném kiemelni Berde Istvánt, aki, ahogy az elemzéseket néztem, az egész NB II-es mezőny legjobbja volt a saját posztján, vagyis védekező középpályásként. Hozzáteszem, mindenki előkelő helyen szerepel, de érdemes még megemlíteni Germán Tamást és a fáradhatatlan Szabó Pétert.
- Hogy áll a szombati ellenfél, a Csákvár játékának elemzésével?
- Viszonylag jól ismerem őket, bár remélem, ez a tény nem fordul majd ellenünk. Idén nagyon rapszodikus teljesítményt nyújtottak, jól kezdtek, aztán nagyon visszaestek, de visszakapaszkodtak. Az egész mezőnyben ők kapták a legtöbb gólt, de sokat is lőttek. Otthon bármire képesek.
- Változtat a győztes csapaton?
- Király Patrikra az öt sárga lapja miatt nem számíthatok, Oláh Gergő viszont visszajön. Sok változást nem tervezek, játszanunk kell a saját játékunkat, és ha az egyéni képességeket, meg persze a csapatként begyakorolt elemeket jól működtetjük, jól használjuk, akkor képesek lehetünk a győzelemre.
Szükség lesz a küzdőképességre a Csákvár elleni derbin
"Játszós" csapatnak tartja a csákváriakat Zelenyánszki László, akit a Szeged egyik legnagyobb küzdőjeként arról is megismerhetnek a szurkolók, hogy nemigen megy le a pályáról patyolattiszta szerelésben. - Mindig ilyen voltam, sohasem szerettem a puhány játékot. Tudom magamról, hogy nem vagyok technikás, de szeretek hajtani, küzdeni - mondta a középpályás, aki szerint az eddigi eredmények nagyban köszönhetők annak, hogy csapatként jól helytálltak. Ő maga sem emelt ki senkit, akivel szívesebben játszik együtt, úgy fogalmazott, bárki, pontosabban mindenki jöhet, mert mindenkivel szeret futballozni.
- Összeállt a csapat szerkezete, taktikailag fegyelmezettek vagyunk, betartjuk az utasításokat, és megvan a megfelelő erőnlétünk ahhoz, hogy jól bírjuk a meccseket. Jó lett a védelmünk, stabillá vált ez a csapatrész. Előrelépést én a támadásokban várok, több pontosságot szeretnék látni magunktól, és azt, hogy jobban használjuk ki a helyzeteket - mondta Zelenyánszki László.
