Jól kezdtünk a Vác ellen, hiszen az első negyedórában a mi akaratunk és stílusunk érvényesült, ám Kis Róbert előbb közelről alig pöccintett a bal sarok mellé, majd ugyanő nagyszerűen centerezett, ám a vendégvédők tisztáztak. Hiába irányítottuk a játékot, a váciak a félidő közepén két védelmi megingást kihasználva elhúztak, ráadásul mindkét találatot közvetlen közelről szereztek. Szerencsére nem sokkal később Orosz Márk távoli bombalövésével szépítettünk, de időnk sem lehetett az örömre, mivel hamarosan Borbély Bálint megkapta második sárga lapját, azaz, még a szünet előtt létszámban megfogyatkoztunk. A szomorúságot ismét Orosz Márk megmozdulása változtatta meg, mivel a nyártól a Ferencvárosban futballozó csatárunk újabb távoli szabadrúgással talált a hálóba.
A szünetben a szurkolók arról beszéltek, hogy a mérkőzés érdekesebb jeleneteket, folyamatosabb futballt hozott, mint a délutáni Újpest-FTC derbi, ráadásul Orosz Márk személyében kiemelkedő egyéni teljesítményt is láthattunk. Ifjú centerünk aztán az 51. percben újra megvillant, és két csel után, szorongatott szituációban 20 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot. Ezt követően is hatalmas odaadással, egymásért küzdve játszott csapatunk és végül bravúros győzelmet arattunk, ami egyértelműen a szív diadala volt. Persze, azért Orosz Márk produkciója mellett sem lehet szó nélkül elmenni, hiszen technikás és gyors csatárunk emlékezetes alakítást nyújtott, és nem csupán a góljai miatt. Hanem az alázata és a bátorsága okán is, hiszen magyar pályán szokatlan, ha egy csatár egyedül nekimegy egy komplett védelemnek és rendre meg is veri őket. Márpedig Orosz Márkot szabályos eszközökkel alig tudták megállítani a váci védők, vagyis, jó döntés volt Tóth Bálint részéről előretoltan szerepeltetni, akárcsak az, hogy a pengés labdarúgó nem költözött már a télen az Üllői útra, hanem maradt Szegeden, ahol nem sokadik játékos, hanem meghatározó alakja klubunknak.
A Vác elleni bizony több volt, mint egy győzelem, egy remek közösség és s a szakmai stáb közös diadalaként értékelhetjük, amihez hozzátehetjük a pazarul buzdító szegedi publikumot is. Vagyis, minden tekintetben közös a siker és az öröm is…
SZEGED 2011–DUNAKANYAR-VÁC
3–2
(2–2)
Szeged, 800 néző. V: Berger
Gólszerzők: Orosz M. (36., 45., 51.),. ill. Albert Á. (28.), Rusvay (32.)
Sárga lap: Borbély B. (25.), Belecsan (84.), ill. Arany Z. (24.), Albert Á. 40.), Króner (76.), Hegedűs Cs. (77.), Gulyás G. (82.)
Kiállítva: Borbély B. (38, ill. Gulyás G. (84.)
SZEGED: Belecan – Laczkó J., Tóth I., Bogdan Toca, Radnai – Geiger (Bamba, 46.), Ulvicki, Borbély, Kis R. – Folmer (Podonyi, 56.), Orosz M. (Guzsik, 85.).
VÁC: Héger (Palásthy D., 46.) – Króner, Tányéros Á., Páles, Hegedűs Cs. – Andrejcsik (Michel, 78.), Albert Á., Gulyás G., Arany Z. (Berki, 46.) – Palásthy N. – Rusvay.
A lefújást követően a két edző így értékelt Híres Gábor, a Vác mestere: „Kétgólos előnnyel és egy emberfórral meg kellett volna nyernünk a mérkőzést. Magunkat vertük meg.”
Tóth Bálint, csapatunk trénere: “Az, hogy kétgólos hátrányból, tíz emberrel sikerült csapatomnak fordítania, főleg az alázatnak, az akaratnak és a becsvágynak köszönhető. Játékosaim minden mozdulattal bizonyítani szeretnék, hogy nem csak a bennmaradásra, de ennél többre is méltók. Nagyon fontos három pontot szereztünk, ugyanakkor nem szabad elhinnünk, hogy már bennmaradtunk. Orosz Márk parádésan futballozott, ám az egész csapatot dicséret illeti a hozzáállásért és az egységes csapatjátékért.”
