Feszülten várta csapatunk a ceglédi fellépést, hiszen nem elég, hogy az utolsó percekben fontos pontokat veszítettünk tavasszal, a riválisok elhúztak tőlünk. Éppen ezért dicséretes, a Tóth Bálint, Lóczi István edződuó munkája és elképzelése, hiszen egy abszolút harcos, egymásért küzdeni tudó és olykor passzosan futballozó gárdát küldött pályára Cegléden. Az igazsághoz tartozik, hogy a küzdőképességre korábban sem lehetet panasz, a játék folyamatosságát azonban az idegi terheltség – kvázi: a vereségtől való félelem – gyakran blokkolta. Ezúttal azonban idegileg is jól bírták a terhelést a játékosok, ráadásul Belecsan remek kapusteljesítménye további nyugalmat adott a gárdának. Az első félidőben egy jogos büntetőből szereztünk vezetést, ami két tanulsággal szolgált. Az egyik, hogy a kezezés miatt piros lapot kellett volna kapnia a hazai védőnek, ami elmaradt. A másik, hogy Tóth Imre nagyon okosan és rutinosan kiszúrta, - illetve neki is megsúgták- miszerint leadták a „drótot” a hazai kapusnak, hogy általában hová lövi a 11-eseket, ám védőnk változtatott és higgadtan a hálóba helyezte a labdát (1-0).
Szünet után továbbra is fegyelmezetten, jól futballoztunk, ugyanakkor a védelmi bizonytalanságok okán még mindig nem nyugodhattunk meg. Jót tett a lelkivilágunknak Orosz Márk szóló gólja, jóllehet technikás csatárunk rosszul vette át a labdát, tempóelőnyét azonban kihasználta és a jobb alsó sarokba gurított (2-0). A hátralévő időben csapatunk igyekezett tartani az eredményt, ráadásul újfent előttünk adódott ziccer, Podonyi elől azonban az utolsó pillanatban mentettek a hazai bekkek. A hajrában a csereként beálló Gahwagi Nebil balszerencsés izomsérülést szenvedett, ám sikerült hárítani a ceglédiek felíveléseit, sőt, ha higgadtabbak vagyunk és merünk játszani, kontrából további gólokat szerezhettünk volna. De ne legyünk telhetetlenek, hiszen ezúttal a három pont megszerzés volt a legfontosabb, amivel megmaradt a reményünk a bennmaradásra. A keret összetételét és az ellenfeleket megismerve fura, hogy ez lett immáron az alapcél a Szeged 2011-nél, ám mostantól ehhez kell alkalmazkodni.
A ceglédi produkció mindenesetre bíztató a szombati, Balmazújváros elleni hazai fellépés előtt.
Cegléd – Szeged 2011
0-2
(0-1)
Cegléd, 400, vezette: Berke B.
Gólszerzők: Tóth I. (30.), Orosz (62.).
Cegléd: Miski – Robson (Markó 51.), Buzás, Ladiszlai, Vincze - Kenderes, Nagy J., Sándor (Szkunc 65.), Farkas - Rebryk, Medgyesi (Tóth M. 85.).
Szeged 2011: Belecsan – Laczkó J, Bogdan, Tóth I., Radnai, - Podonyi (Guzsik 91.), Ulvicki, Kis R (Gahwagi 85.), Borbély B., Folmer (Bamba 85.). - Orosz
A lefújást követően a szegedi játékosok felszabadultan ünnepeltek az öltözőben, majd a két edző a Szegedma.hu tudósítójának, illetve honlapunknak így értékelték a mérkőzést Tóth Bálin, a Szeged trénere: „Számunkra amolyan utolsó szalmaszál, ki-ki meccs volt ez. A fiúk úgy vonultak ki ma a pályára, hogy nem volt más választásuk, csak a győzelem. Igazi vérre menő küzdelmet mutattak be, ami annak is köszönhető, hogy nekünk sokkal jobban kellett a három pont, mint ellenfelünknek. Itt most nem kell csodákat várni, a szerencse támogatása mellé ki kell hozni a fiúkból azt a tudást és győzni akarást, ami bennük van. Ehhez segítség kell, ehhez vagyok most itt, az én feladatom, hogy ezt elvégezzem. A csapat életében én vagyok a harmadik edző, ahogy mindenkinek, úgy nekem is bizonyítanom kell, persze ehhez óriási segítséget jelentenek a kollégák, no meg a futballisták.” Ványi Zsolt, a Cegléd edzője: “A mai meccsen hibát hibára halmoztunk, a dobogó felé való menetelésünk most megtorpanni látszik. A bajnokságban elfoglalt pozíciónkkal elégedettek is lehetnénk, de a csapatom egyik tagja sem lehet emiatt öntelt. Elégedettség látható a csapaton, talán ennek is köszönhető a vereség. Nekünk mindig magunkkal kell foglalkozni: a védelmet és a támadó játékot hatékonyabbá kell tenni, vissza kell térni a szezon eleji lendületes harcossághoz. Gratulálok a Szegednek, igazán méltó ellenfél volt.”