A Mezőkövesd elleni hazai fellépés óta átok ül csapatunkon. A matyóföldiek ellen emlékezetes módon buktunk el két pontot, amikor is a vendégek nem adták vissza a játékosuk ápolása miatt részünkről a partvonalon kívülre rúgott labdát, sőt, abból egyenlítettek a 93. percben. Utána elnézést kértek, sajnálkoztak a látogatók, ám ezzel nem lettünk beljebb pontokban. A Békéscsaba ellen szintén a hajrában, a 90. percben kapott góllal lettünk szegényebbek két egységgel, ami főleg a szenzációs szegedi szurkolótábor, csapatunk egységes játéka és küzdőszelleme miatt bosszantó.
Gyorsan vezetést szereztünk büntetőből, amit Tóth Imre higgadtan értékesített a 11. percben, majd ez után szorgos mezőnymunkát láthatott a szépszámú nézősereg. A félidő második részében a csabaiak saját térfelünkre telepedtek, azonban komolyabb helyzetet nem tudtak kialakítani, sőt, az egyébként nagyszerűn játszó Folmer révén előttünk adódott ziccer, ám végül a békési védők felszabadítottak.
Szünet után visszaállt csapatunk és elsősorban a kontrákra rendezkedett be, majd a 60. percben Bamba érthetetlen módon kiállíttatta magát. Szokatlan és idegesítő, hogy miközben mi rúgunk szögletet, megfogyatkozunk létszámban, ez után persze még inkább saját térfelünkre kényszerültünk. Nyomott a Békéscsaba, ám egy kivétellel, nem volt képes helyzetet kialakítani, a felívelt labdákat védőink hatástalanították. Az imént említett kivételnél, azaz, csabai ziccernél Belecsan bravúrosan védett, s amikor már kezdtünk reménykedni a kiküszködött győzelemben, az utolsó percben egy lepattanó labdából az ellenfél egyenlített (1-1).
A végig remekül buzdító szegedi publikum megérdemelte volna a sikerélményt, akárcsak a csapat, amely sokat tett érte, ám ennek a fiatal társaságnak sokat kell tanulnia ahhoz, hogy ilyen mérkőzéseket megnyerjen. Mindezt alátámasztja, miszerint a piros lap akkor villant, amikor mi rúgtunk szögletet és a csabaiak egyenlítő találata is akkor esett, amikor mi végeztünk el partdobást. Mi ez, ha nem rutintalanság?
A lefújást követően a két tréner röviden így értékelt Futó Tamás, a Szeged2011 vezetőedzője: “Nincs szerencsénk, mint ledérlánynak a jámborsággal. A fegyelmezetlenségnek és a rutintalanságnak tudom be az újabb fájdalmas pontvesztést. Az érthetetlen kiállításig mi irányítottunk, helyzetek dolgoztunk ki. Nagyszerűen küzdött a csapat, sajnos az utolsó percben megint egy dekoncentráltság miatt buktunk el két pontot.”
Pásztor József, a csabaiak mestere: “ Hajtottunk a győzelemért, ám a szerencse csak a végén állt mellénk. A Szeged helyzet nélkül lőtt gólt, sokkal inkább megérdemeltük volna a győzelmet, mint ellenfelünk.”
Szeged 2011 – Békéscsabai
1-1
(1-0)
Szeged, SZVSE-stadion, 2500 néző. V.: Berger J.
Gólszerzők: Tóth I. (11.), ill. Kállai (90).
Sárga lap: Radnai (23.), Belecsan (74.), ill. Balázs (30.), Juhász (45.)
Kiállítva: Bamba (60.)
Szeged 2011: Belecan – Bamba, Toca, Tóth, Radnai – Laczkó J., Borbély - Kis R. (Guzsik), Podonyi (Gahwai), Orosz (Rézműves) - Folmer.
Békéscsaba: Máthé – Kerekes, Kállai, Makra, Juhász (Horváth), - Majoros, Balázs, Mészáros (Ferenczi), Farkas (Claudiu) - Leucuta, Tchana. Vezetőedző: Pásztor József.