Hogy érezted magad Szegeden az elmúlt két évben?
Nagyon szép két évet tudhatok magam mögött. Megszerettem a várost, a klubot, a szurkolókat és a stadiont is. Nehéz szívvel távoztam, ugyanakkor nagyon sok szép emléket viszek magammal. Sokat köszönhetek Adem Kapic sportigazgatónak, aki az elejétől fogva hitt bennem és támogatott. Hitet adott, hogy megvalósíthatom az álmaim. Tavaly előtt végig harcban voltunk a feljutásért való küzdelemben, de a sajnálatos események miatt végül nem jött össze… Az előző idény is szép volt, hiszen megismételtük a 4. helyezést, ami a klub történetének legjobb eredménye. Amikor Szegedre kerültem egyértelműen a feljutás volt a cél. Sajnos ezt nem tudtam elérni a csapattal, de örülök, hogy most egyénileg megugrottam. Komoly céljaim vannak, most ezek felé tettem előre egy lépést. Nagyon szép emlékekkel távozok ebből a csodás városból. Rengeteg szeretetet kaptam az edzői stábtól, a klubért dolgozó alkalmazottaktól és a szurkolóktól is. Nehéz volt a búcsú, ugyanakkor mindkét fél számára előnyös megállapodás született. Szeretnék köszönetet mondani a szegedi szurkolóknak is, sokat segítettek a pályafutásom során!
Fiatal korod ellenére több ízben is csapatkapitány voltál Szegeden. Mit jelentett ez számodra?
A klub bizalmát jelentette nekem, mondhatni ez volt az alázatos és kemény edzésmunkám és a pályán nyújtott teljesítményem megkoronázása. A tavaly előtti idényben meccs közben kaptam meg először a karszalagot, idén viszont már többször is csapatkapitányként vezethettem ki a csapatot a pályára. Óriási dicsőség ez számomra és egyúttal motivációt ad a jövőre, hiszen azt mutatja, hogy alázattal rá lehet szolgálni az ilyesfajta fantasztikus elismerésekre. A karszalag plusz magabiztosságot adott nekem, amelyet próbálok az NB I-ben is kamatoztatni.
54 mérkőzésen 7 gól fűződik a nevedhez, hátvéd létedre ez kiemelkedő teljesítmény. Melyik találat volt számodra a legemlékezetesebb?
A Soroksár elleni hajrában született győztes gól, amelyet csapatkapitányként szereztem a Szent Gellért Fórumban. Emellett a Budafokon elért első gólomra jó érzés visszaemlékezni, mert ilyenkor belegondolok, hogy akkor milyen játékos voltam és azóta mennyit fejlődtem. A békéscsabai derbin szerzett fejesgólom is ott van a kedvenceim között, bár sajnálom, hogy azt a mérkőzést végül nem sikerült megnyernünk. Sokat köszönhetek a szegedi képzésnek, hiszen korábban nem volt benne a játékomban, hogy felnőtt szinten ilyen eredményes legyek. A két évvel ezelőtti Temesvári Attila vadhajtásait sikerült lenyesegetni és ennek köszönhetően az NB I-re készülhetek. Köszönök mindent, Szeged!
