– Ha a szezon előtt valaki azt mondja, hogy negyedik helyen végez a Szeged-Csanád Grosics Akadémia, mit szóltál volna?
– Egészen biztosan meglepődtem volna! Titkon bíztunk benne, hogy sikeres szezon lehet előttünk és szerencsére ez be is igazolódott.
– Sokáig nagyon közelinek tűnt a feljutás. Ebből a szempontból mennyire van benned hiányérzet?
– A sportban és az életben nem szabad azzal foglalkozni, hogy mi lett volna, ha… Ugyanakkor, aki a szegedi futball sorsát a szívén viseli biztosan felteszi magának ezt a kérdést. Kisebb csalódottság van bennem amiatt, hogy hogy nem jött össze a feljutás, sokkal inkább bosszant az, ahogyan nem jött össze.
– Ezzel együtt büszke lehetsz a csapat és a saját magad teljesítményére is. Tizenhat kapott gól nélküli meccs fűződik a nevedhez, ráadásul a harmadik legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban.
– Abszolút! Csaknem a meccseim felén érintetlen maradt a hálónk, ez az egész csapat védekezését dicséri. Az edzőváltás után kissé felborult az egyensúly, mentálisan leblokkoltunk és ez sajnos meglátszott az eredményeken is. Ezzel együtt becsülendő, hogy a végén egy szép győzelemmel zártuk a klub történetének legeredményesebb szezonját.
– Amikor nyáron visszatértél, gondoltad volna, hogy a teljes szezon során első számú kapusként számol veled a szakmai stáb?
– Bárhol voltam karrierem során, mindig az volt a célom, hogy minél többet védjek. Nem foglalkozom azzal, hogy szám szerint hány meccs jön össze egy idényben, hiszen bármikor közbejöhet egy sérülés, vagy betegség. Csak arra fókuszáltam, hogy minél többet játsszak, örömteli, hogy ez a célom teljesült.
– Az idei 36 bajnoki meccsed közüli melyik ébreszti a legszebb emlékeket benned?
–Egyértelműen a Diósgyőr elleni idegenbeli diadal! A közvetlen riválisunkat vertük meg úgy, hogy esélyük sem volt a saját közönségük előtt. Ráadásul mindezt egy TV-s meccsen. Úgy gondolom, hogy az egy felejthetetlen este volt a játékosoknak és a szurkolóknak egyaránt. Ez egy olyan győzelem, ami sok-sok év múlva is szépen csillog majd a szegedi foci történelmében.
–Más szempontból is különleges számodra ez az idény, hiszen apuka lettél. A kisfiad érkezése mennyiben írta át az életed?
– Sok minden átalakult, de egy cseppet sem bánom! A pihenés másképp néz ki itthon, mint korábban, hiszen a gyerkőccel mindig foglalkozni kell. Nagyon nagy segítséget nyújt a családom és a feleségem. Megteremtették a lehetőséget az edzések és meccsek utáni szükséges pihenésre. Ha azt vesszük alapul, hogy sérülés és betegség nélkül lehoztam a szezont, elmondható, hogy megfelelő volt a regenerációm. Ez nagyban a családomnak köszönhető!
– A közösségi oldaladon egy megható bejegyzéssel búcsúztál a profi pályafutását befejező Germán Tamástól. Mit jelentett számodra a vele közösen töltött időszak?
– A mi pályafutásunk még 2013-ban az első kiesés után fonódott össze, amikor Gyulára költözött a csapat. Ott voltunk közösen a klub újjáépítésénél. Hatalmas megtiszteltetés volt együtt játszani vele, nálam ő a nagybetűs kapitány. Örülök, hogy továbbra is a klubnál marad.
– A hétfői regeneráló edzés után hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet számotokra. Hogyan pihened ki a szezon fáradalmait?
– Egyhetes családi nyaralást tervezünk, május 30-án pedig elkezdem itthon az egyéni edzéseket. Magasra tettük a lécet az idei szezonban, innentől kezdve, ha nem teljesítjük ezt a szintet, azt csalódásként élik meg a szurkolók. Mi pedig örömet és nem csalódás szeretnénk nekik okozni.
