- Menjünk vissza az időben, 2013-ig. A nyári átigazolási szezonban bejelentették a szerződésedet, majd megérkeztél a gyulai edzőközpontba. Mi az első emléked?
- A csapat éppen edzőmeccset játszott, ahol én nem léptem még pályára. Nem unatkoztam én sem, mert az akkori erőnléti edzőnk Kertes Pista tartott egy izzasztó futóedzést. Nem mondanám, hogy a legjobb emlékem, de a vége és a közte eltelt idő nagyon szépre sikerült.
- A mai világban nemhogy kilenc évre, de még egyre is nehéz terveznie egy labdarúgónak. Hogyan lett ilyen hosszú ez a kapcsolat közted és a klub között?
- Amikor elkezdtünk beszélgetni Adem Kapic sportigazgatóval, már akkor is hosszú távú koncepciót vázolt elém. A csapat Gyulán készült és játszott, ami nekem kézenfekvő volt, mert ott születtem. Már az első pillanatban is benne volt, hogy ez egy hosszú távú kapcsolat lehet és közösen szép dolgot tudunk építeni. Úgy néz ki, hogy az ígéreteket kölcsönösen betartva tudtunk mindig előrelépni, és a klub jó úton jár céljai elérése felé.
- Nagyon nagy utat jártatok be a csapattal, volt benne siker és kudarc is. Az évek során vezéregyéniség, majd csapatkapitány lettél, ami komoly felelősséggel jár. Hogyan élted meg ezt az utazást?
- Olyan volt mint egy jó házasság. Volt benne hullámvölgy, szép és kevésbé szép dolgok, de épített engem. Amikor idejöttem, 26 éves voltam, most 35 évesen kétgyermekes apukaként hagyom abba. Sokat fejlődtem, más karakter lettem és ahogy mondod, felelősséggel járó feladataim voltak, ami a pályán kívüli élethez is sokat adott nekem. Akarva-akartalanul is összemosódott a nevem a Szeged-Csanád Grosics Akadémiával, de ezt egy cseppet sem bánom.
- Történeteének legeredményesebb szezonját teljesíti a csapat. A csúcson hagyod abba?
- Nincsenek mögöttem trófeák és hangos sikerek. De tiszta a lelkiismeretem magammal, a csapattal és a szurkolókkal szemben is. Nem kiabálnak le a pályáról, nem hozok szégyent senkire, főleg nem saját magamra. Nem vagyok sérült, bírom erővel is a tempót, így ha nem is a csúcson, de a legjobbkor hagyom abba. Sokan kérdezték, hogy maradnék akkor, ha feljutnánk az élvonalba. Egyfelől bár csak erről kellene beszélni, másrészt pedig ezt télen eldöntöttem, a vezetőknek jeleztem is. Nem hiszem, hogy változtattam volna az elképzelésemen.
- A szurkolók legendaként tisztelnek és ha valami jól mutatja a szerepedet a csapatban, az a szeretet, amit a lelátóról kapsz. Az utolsó hazai meccsed minden bizonnyal érzelmekben gazdag lesz. Készülsz rá?
- Nagyon sok pozitív dolgot, támogatást, erőt kapott a csapat és személy szerint én is a szurkolóktól, amit köszönök nekik, mindig örömmel gondolok majd ezekre a pillanatokra. Az utolsó meccs? Egyelőre még nincs bennem semmi drukk, de jön a családom, jönnek a barátaim is. Most még az elmúlt kilenc évet emésztgetem és jönnek elő az emlékek, de vasárnap biztosan érzelemdús este lesz majd.
- Milyen terveid vannak május közepétől?
- A profi labdarúgást befejezem, persze a barátokkal fogok még focizni, például egy sörözéssel egybekötve. Hogy mit hoz a jövő, arra is vannak már tervek. Adem Kapiccsal többször beszélgettünk már arról, hogy valamilyen formában maradjak a klubnál. Mindkét oldalról pozitív a hozzáállás, nagyon jól esik, hogy a jövőben is számítanának rám, a pozíció azonban még nem tisztázott. Ha pályán már nem is, azon kívül tudom segíteni a csapatot, így valószínűleg úgy megyek, hogy maradok is.
