Az első húsz perc kiegyenlített játéka után egyértelműen a mi akaratunk érvényesült, és szinte az egész csapat kiváló teljesítményt nyújtott. Trepák magabiztosan védett, továbbá a stabil védekezés mellett a középpályán is egyértelműen a listavezető Szolnok fölé kerekedtünk. Elöl pedig Folmer Krisztián jól tartotta meg a labdákat, továbbá gyakran egy az egyben is megverte a vendégvédőket. Nem mellékesen Folmer találatával szereztünk vezetést, majd Ulviczki tanári átadásával kilépve büntetőt harcolt ki, amit Tóth Imre értékesített.
Szünet után a szegedi születésű szívember, Laczkó János szemfüles találatával növeltük előnyünket, majd a mezőnyben is igen szép dolgokat bemutató Orosz Márk csodás szabadrúgásgóllal tette tökéletessé a délutánt. Morálisan és fizikálisan is rendben volt a csapatunk, s a belső középpályások – Kis Róbert, Ulviczky, Borbély – odaadó és precíz produkciójához hasonlóan a többiek is mindent megtettek egymásért, a klubszínekért és a publikumért. A közönség pedig „Van csapatunk” rigmussal köszönte meg a levonuláskor a mutatott játékot, ami bíztató lehet a jövőre nézve. Elbizakodottság azonban kizárva, legalábbis Futó Tamás vezetőedző értékeléséből ez derül ki:
„Gratulálok a csapatnak, igazi közösséget alkotva értékes és szép győzelmet arattunk. Nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt nyolc hétben, s bizony olykor fáradtak voltak a futballisták. Akadt némi sopánkodás a gyengébb eredmények miatt, ugyanakkor én nem tulajdonítottam túlzott jelentőséget az edzőmeccseken tapasztalt hibáknak, mert nem azokra készültünk, hanem a bajnokságra, viszont éppen ezeken a fellépéseken alakítottuk ki azt a játékrendszert, amit alkalmazni szeretnénk. Bíztató volt a játékunk és a hozzáállásunk is, így kell folytatnunk, elbizakodottságról, elégedettségről azonban hallani sem akarok. Az egymásért való küzdeni tudás bizonyította azt is, amit a meccs előtti napon a szurkolói ankéton mondtam, nem zsoldos brigád a miénk, hanem becsületes és becsvágyó labdarúgókból álló társaság, akik sikeressé akarják tenni Szeged futballját. A Szolnok elleni siker önbizalmat ad nekünk a folytatáshoz, ám tisztában kell lennünk azzal, hogy minden meccs más, amire kötelességünk lelkiismeretesen felkészülnünk.”
Ezek után álljon itt a vendégek szakvezetőjének, Romanek Jánosnak a rövid nyilatkozata: „Sajnos a körülményekhez nem tudtunk olyan jól alkalmazkodni, mint a Szeged. A meccs előtt csak kétszer tudtunk füves pályán gyakorolni, több játékosom is kidőlt a sorból, az egyik meghatározó kulcsemberem a mérkőzés előtt lázasodott be. Ennek ellenére a támadójátékunk nulla volt, a védekezésünk mínusz egy. Próbáljuk túltenni magunkat ezen a súlyos vereségen, gratulálok a Szegednek, ezúttal jobbak voltak.”
Szeged 2011 – Szolnoki MÁV FC
4-0
(2-0)
Szeged, SZVSE-stadion, 500 néző. Vezette: Szőts Gergely.
Szeged: Trepák – Laczkó J., Toca, Tóth I., Radnai – Podonyi (Gahwagi 70.), Ulviczki, Borbély B., Kis R., Orosz M. (Geiger 88.) - Folmer (Kulacsik 90.).
Szolnoki: Tóth Z. – Rokszin, Mile, Lengyel, Kocsis (Kállai 60.) - Szeleczki, Antal (Kalmár 76.), Papp, Urbán-Szabó (Mundi 37.) - Szepessy, Pintér.
Gólszerzők: Folmer (23.), Tóth I. (36. - 11-esből), Laczkó J. (60.) , Orosz M. (83.)
Sárga lap: Szeleczki 35, Rokszin 41., Mile 61
Kiállítás: Szeleczki 78.
