- A sorsdöntő visszavágón, ellentétben az első meccsel, a mieink rendkívül idegesen, sok hibával kezdtek, így adja magát a nyitó kérdés: mit rontottak el a mentális felkészítésben? Egy rutinosabb csapatnak, mint a Szeged hazai pályán így nem szabad kezdenie.
- Maximálisan egyetértek. A kezdés után azonnal le akartuk támadni a várdaiakat, a kapujuk elé szegezni őket és minél előbb dűlőre vinni a dolgot. Ehhez képest oldal- és hátra passzokkal lelassítottuk a játékunkat, a bosszantóan pontatlan hazaadásokkal előbb a szurkolóink idegeivel játszottunk, majd az újabb felesleges elengedett labdánkból már gólt kaptunk és hátrányba kerültünk.
- Továbbra is az a meggyőződésem: nem a játéktudással van itt a baj, hisz a Mezőkövesdtől a Vasasig mindenkit megvertünk az NB II legjobbjai közül. A fizikai állapottal - ezt többször is hangsúlyozta - sem lehetett gond, akkor a pszichés problémákat - akár külön szakemberrel - miért nem lehetett hatékonyabban megoldani?
- Semmilyen jel nem mutatott arra, hogy komoly problémák lennének a játékosok pszichés állapotával. Tény, hogy kikaptunk tartalék csapatoktól, de a fontos meccsekre, pláne itthon, mindig a valós tudásunkat hoztuk és be is húztuk ezeket a meccseket. Van némi tapasztalatunk a lelki felkészítésben, de itt most egészen másról volt szó. Még feltételezni is szörnyű, de mintha néhány játékos nem akarta volna a bent maradást. Arcul csapták a féléves közös munkánkat, a klubunkat, a szurkolóinkat és Szeged város labdarúgást szerető polgárait.
- Tény, az osztályozós rendszer külön műfaj. Gyakran borul a papírforma, ezt sajnos, 1989 óta a szegediek nagyon jól tudják. De vajon erre hogyan lehet felkészíteni a játékosokat?
- Nem kell ide semmi hókusz-pókusz. Harmadosztályú ellenféllel játszottunk, az első mérkőzés első félidejében klasszissal voltunk jobbak ellenfelünknél. Egy nullás vezetésünknél a fiúk hirtelen a fékre léptek, jött az érthetetlen lassítás, a kiprovokált faultok, a kiállítás.
- Mi a véleménye a várdaiakról és Révész Attila nyilatkozatáról, miszerint a visszavágón a hazaiak buta szabálytalanságokkal könnyítették meg az amúgy ezer sebből vérző csapatuk dolgát?
- Mindenki látta mi történt, felkészült, fegyelmezett, érett játékosok ilyen hibákat nem követnek el véletlenül, ez a vendégektől függetlenül történt...
- Végezetül a legfontosabb: 24 éve, a Vasas-drámát követően a Szeged utcahosszal nyerve jutott vissza az NB I-be. Gondolkodik-e hasonló bravúron a maiakkal, bizonyítván, hogy nem veszhet kárba az eddig elvégzett hatalmas munka? S nem utolsó sorban: mit üzen a szombaton megjelent több mint hároezer szurkolónak?
- Remélem, hogy ugyanez lesz a mostani kudarc folytatása is. Szeged városa akár az NB I-et is megérdemelné. A klub stabil hátteret biztosított, adva vannak a feltételek a magasabb célok eléréséhez. Még nem tudom, mit hoz a jövő, milyen szerepet szán nekem a Jóisten ebben a történetben. Megtisztelő feladat lenne ezt végig csinálni. Persze, magamat sem mentem fel a felelősség alól. Fél évig én készítettem fel a fiúkat, én dolgoztam velük, én nem tudtam mentálisan megváltoztatni ezeket a játékosokat illetve én nem rúgtam ki azokat akik most cserben hagyták a csapatot. Az én csapatom volt a sikereink idején és most is a kudarc idején is. De ebben a történetben nem az egyéni szerepek, sorsok, hanem Szeged labdarúgása a fontos!
