S akkor jöjjenek a '89-es ill. a '91-es osztályozós kudarcok. Több száz szurkolótársammal a mai napig beszédtéma az a híres-hírhedt angyalföldiek elleni csata. Ott is idegenbeli 1-1-ről indult a párharc, de az NB II-ből érkező Szeged SC már a Fáy utcai "odavágón" is sokkal jobb benyomást keltett az 1942 óta, azaz 47 éve stabil NB I-es Vasassal szemben. Ezt még akkori edzőjük, a "Szőke Szikla" alias Mészöly Kálmán is elismerte.
Persze, ettől is szép a futball, hogy nem mindig a jobbik nyer - gondolhatta a szegedi visszavágón Németh játékvezető (miközben 20.000 boldog hazai drukker mámorosan skandálta, hogy "NB I, NB I") -, így aztán habozás nélkül befújta az utolsó másodpercben Szabó Gyula kezezéséért a büntetőt a Vasasnak. Szent igaz, a tizenhatoson belüli kezezés az kezezés, így büntető jár érte, de. Ugyanakkor az is evidens, hogy a kezezést megelőző lökésért (a Vasas-csatár Szabadi az éppen levegőbe emelkedő Szabót látványosan meglökte) kifelé kellett volna szabadrúgást ítélnie. Az egyik mozzanat a másiknak volt a követője és egyértelmű következménye, ezt csak a csabai "spori" nem látta vagy nem akarta látni.
De a Szeged SC akkori csapata volt annyira erős, hogy egy évvel később méltó bosszút állt Németh Lajosékon, hiszen az 1989-90. évi NB II Keleti csoportját utcahosszal nyerték meg a kék-feketék: a 61 pontos Szeged SC mögött a Kazincbarcika végzett 52 egységgel. Egy évi NB I-es szereplést követően viszont hiába előzött meg három együttest (Debreceni VSC, Békéscsaba, Bp. Volán) is Szalai "Dzsínó" István legénysége, az elért 13. helyezése miatt 1991 nyarán ismét csak osztályozóra kényszerült.
Mivel a 30. fordulóban dőlt csak el a csapat sorsa (hiába verték meg az idényzárón 4:1-re a Győri ETO-t, a Vasasnak egyetlen góllal jobb lett a gólkülönbsége, így ők "osztályozómentesen", 12.-ként bennmaradtak.), lelkileg eléggé rossz állapotban fogadták a DVTK együttesét. S bizony nem is tudták feldolgozni az előző hét csalódását Bogdánék, a szegedi "odavágón" június 22-én az NB II-ből feltörekvő diósgyőriek győztek 2:1-re.
Ám egy újabb hét elég volt ahhoz, hogy a Tisza-partiak összeszedjék magukat és NB I-es rutinjukat mozgósítva esélyesként érkezek Diósgyőrbe, a mindent eldöntő visszavágóra. E soros írója is jelen volt azon az összecsapáson, így azt láthattam - 20.000 fanatikus hazai drukker elképedésére -, hogy a jobb játékerőt képviselő Szeged kulturáltabban játszva az elejétől kezdve átvette az irányítást, román gólzsákunk, Sorin Cigan révén megszereztük a vezetést és akár több gólos előnnyel is mehettünk volna szünetre. A folytatásban is végig a levegőben lógott a szegediek második, NB I-et jelentő gólja, ám a végig bekkelő diósgyőriek egy gyors kontrából a befejezés előtt kiegyenlítettek.
Akkor, a kiesésünk után úgy autózhattunk haza Cs. Gát László, Nagylaki Kálmán és Szélpál László társaságában Diósgyőrből, hogy belátható időn belül megint nem lesz NB I-es csapat Szegeden. De hogy az elmúlt 23 év alatt mindössze egyetlen élvonalbeli idényünk legyen (1999-2000), arra akkor egyetlen épeszű ember sem gondolhatott széles e hazában.
A hatodik párharc már mindenki előtt ismert: ezúttal a Kisvárdát kellene felülmúlnunk szombaton a Vasutas-stadionban, s úgy tűnik, ez lesz az egyetlen kiélezett mérkőzés, mert a további meccseken nagy valószínűséggel már az első összecsapások után lerendezték a lényeges kérdéseket. A következő egycsoportos NB II-nek már biztos tagja a komoly NB I-es múlttal is rendelkezők közül a Siófok, a Vasas, a Békéscsaba, a Nyíregyháza, a Zalaegerszeg, a Dunaújváros és a Sopron. De karnyújtásnyira van ettől a Szolnoki MÁV és a Tatabánya is. Az Ajka, a Balmazújváros, a Gyirmót, a Kozármisleny és valószínűleg a Cegléd meg a Szigetszentmiklós szintén NB II-esnek vallhatják magukat, így már csak egyetlen hely kiadó: Szeged vagy Kisvárda?!
Köszönhetően a klub vezetésének, a remélhetőleg nagyszámú szurkolósereg ezúttal is ingyen tekintheti meg a mérkőzést, ahogy Gálhidi mester nyilatkozta a fanatikus szurkolótáborról: ők a csapat 12. embere.
Előzmény: [link]
