- A kisvárdai "odavágón" a hazaiak megilletődötten kezdtek, így a rutinosabb Szeged már a félidőben eldönthette volna a lényeges kérdéseket.
- Megleptük a várdaiakat, a középső zónában kezdtük a védekezést, remekül zártuk a területeket, nem találtak rajtunk fogást, a félvonal környékén céltalanul passzolgattak, mi pedig a megszerzett labdákkal gyors kontrákat tudtunk vezetni. Két-három ígéretes támadásunkból is szerezhettünk volna gólt, de sajnos, ez ekkor még nem nem sikerült. Egy szép baloldali akció után végül mégis a hálóba találtunk, talán túl korán is hittük azt, megvan a meccs.
- Hogy érzi, minek tudható be, hogy a fiúk biztos vezetésük tudatában érthetetlen módon visszaállnak? A fizikai állapottal - ezt többször is hangsúlyozta - nem lehet gond, akkor a pszichés problémákat miért nem lehet már végre helyre tenni?
- Az egy gólos vezetés soha nem "biztos", bármikor, bármilyen ellenfél találhat egy gólt és a ritmusvesztés miatt gyakran előfordul az eredmény megfordítása. Sajnos, több "taktikailag éretlen" csapatomnál is előfordult, hogy 15-20 perc után a látottak alapján eldöntötték, hogy az adott ellenfél "gyenge", visszavettek a fordulatszámból és ez később megbosszulta magát. Most azonban nem ilyen egyszerű a képlet, tulajdonképpen 10-12 emberrel játszottuk végig a tavaszi szezont, érthető, hogy néha idegileg és fizikailag is "holtpont" áll be a teljesítményükben. Sokat dolgoztunk az elmúlt 5 hónapban, de mivel alacsonyabb szintről indultunk, akarva-akaratlanul is néha bekövetkezett olyan hullámvölgy, amikor bizony, be kellett "áldozni" egy-egy meccset, hogy utána 2-3-at meg tudjunk nyerni. Szombaton a második félidőben többen izomfáradtságra panaszkodtak, így ezért nem tudott érvényesülni a jobb fizikai állapotunk.
- Köztudott, az osztályozós rendszer, az külön műfaj. Gyakran borul a papírforma, egy-egy meccsen nemcsak a nagyobb játéktudás, apróbb nüanszok (pl. 120 perces csata utáni 11-esek) is dönthetnek. De vajon hogyan készíti föl mindezekre a játékosait?
- Öt hónapja keményen dolgozunk, a két meccsen érvényesülnie kell a jobb állapotunknak. Most is nagy volt a különbség erőben, sebességben, csapatjátékban, de a Várda az utolsó erőtartalékait mozgósítva a második félidőben fölénk nőtt, a kiállítás után pedig több helyzete volt a fordításra. Remélem, a visszavágón nem engedjük felállni a már földön lévő ellenfelünket. Nem hiszem, hogy 11-esek döntenének, de mindenre fel fogunk készülni.
- Az első meccs alapján mi a véleménye a várdaiakról és Révész Attila nyilatkozatáról, miszerint a visszavágón a Szeged az esélyesebb, meg különben is sok a sérültjük? Nekem a holló-róka klasszikusa jut az eszembe.
- Nekem is, a mérkőzés előtti nyilatkozatai nem voltak ilyen udvariasak. Jó játékosaik vannak, méltán nyerték meg nagy előnnyel a Tisza csoportot, de a mi csapatunk erősebb, jobb állapotban vagyunk, így nem engedhetjük, hogy kiénekeljék a "sajtot" a szánkból.
- Azt tudjuk, mi lehet az egyedüli célkitűzés a szombati visszavágón, de hogyan készülnek fel erre a héten?
- Minden fegyverünket bedobjuk hogy technikailag, taktikailag, fizikailag is a csúcson legyünk. Aggasztó, hogy Jovánczai kiállíttatta magát és hogy Kis Robi a csuklóját törte, de képesek vagyunk pótolni őket, erősek, lendületesek leszünk, a helyzetkihasználásunkon kell javítanunk. Természetesen óriási lenne, ha több ezer szurkoló előtt bizonyíthatnánk, az lenne a hab a tortán, ha megtelne a Vasutas-stadion. Az előbb említett problémáink miatt igencsak szükségünk lenne a 12. játékosunkra, azaz fanatikus szurkolóinkra.
