- Kezdjük ismét a lényeggel. A lefújás utáni felfokozott állapotban eszébe jutott-e az a gondolat, hogy ettől kezdve túlórázni kényszerül csapata és gőzerővel készülhet a sorsdöntő osztályozókra?
- Miután lehiggadtam, valóban az osztályozó mérkőzések jutottak először az eszembe! Kivel játszhatunk, melyik csapat lenne a legkedvezőbb nekünk, hogyan nézzük meg őket, mi legyen a négy sárgás játékosainkkal, csak úgy tódultak a kérdések a fejemben. Az, hogy túlóráznunk kell, benne volt a pakliban, hogy melyik ellenféllel, ez lett ekkor a legfontosabb kérdés. Gyorsan döntöttem is, egy miskolci barátom megtekintette a DVTK II - Várda SE mérkőzést, én pedig vasárnap felültem a dunaharaszti tribünre és megnéztem a DMTK - Soroksár találkozót.
- Nézzük akkor a meccs elejétől a történteket. Tavasszal az Ön irányítása mellett a Vasutas-stadionban 100%-os mérleget produkált a csapat, egészen a Balmazújváros elleni mérkőzésig... Minek tudható be épp a hazai idényzárón a győzelem elmaradása?
- Remek sorozatot produkáltunk a Vasutas-stadionban, kár hogy nem tudtuk feltenni a pontot az i-re. A miértre nehéz megtalálni a választ. Azt hiszem a játékosaimat nem érheti különösebb kritika. Futottak, hajtottak az utolsó erejükig és helyenként egész jól is futballoztak. Néha a szerencse mentette meg az ellenfél kapuját a góltól, néha mi céloztunk rosszul, de egy túljátszott ellenfelet nem sikerült legyőznünk. Nagy probléma, hogy Jovánczai Zolin kívül nincs igazi góllövőnk, a többi támadónk fontos gólokat szerzett, de keveset, 1-2 gólos játékosaink vannak, Marian Timm, Varga Bence, sőt Gomez és Geiger Norbi is adós maradt jó néhány találattal. Könnyű dolog lenne az elmaradt győzelmet a játékvezető nyakába varrni. Radványi úr valójában nem állt a helyzet magaslatán, szinte minden pontrúgásunknál 11-est ítélhetett volna a javunkra, olyan durván, szabálytalanul akadályozták meg játékosainkat a gólszerzésben, nem ítélt büntetőt Markovic akasztásánál, de befújt egy erősen véleményes szabadrúgást az ellenfél vezető gólja előtt. Partner volt a balmaziak antifutballjában, a műeséseiket, a színészkedéseiket lelkesen "megette. Ennek ellenére mivel az eddigi mérkőzéseinken ragyogóan fújtak a sporik, most sem foghatjuk a külső tényezőkre a kudarcot. Van így néha a futballban, hogy egy jól játszó csapat hiába futballozik jól, nem tudja belőni a győztes gólt.
- Az utolsó bajnoki fordulóban Orosházán kell pályára lépniük, akikkel elég sokszor (háromszor) találkoztak és győztek a felkészülés során, de ezúttal Major László csapata a Cegléd kövesdi bravúrja miatt már elesett az osztályozót jelentő 8. helytől. Mennyiben befolyásolja ez Önöket?!
- Mi a legjobb tudásunk szerint szeretnénk teljesíteni Orosházán is. A harmadik győztes edzőmérkőzésünk után úgy búcsúztam el Major Lacitól, hogy tudom, a bajnoki mérkőzés teljesen más lesz. Nekünk még kell egy győzelem, nekik már minden mindegy, felelősség, vesztenivaló nélkül focizhatnak egy jót. Nem lesz könnyű mérkőzés.
- Sajnos, bejött a múlt heti interjúnk zárógondolata. Utalnék itt arra, hogy az újpesti fiaskó után már nemcsak a mi kezünkben volt a sorsunk, s a Nyíregyháza meg a Szolnok nem is hibáztak. Így ha a Szeged 7. lesz, jöhet a Kisvárda, ha 8., akkor pedig az Alföld-csoport egyelőre ismeretlen bajnoka - Soroksár Lisztesékkel vagy Monor - szíve szerint melyiket választaná?
- Sajnos ez nem kívánságműsor. Mindkét csapatban jó nevű, korábban az élvonalat is megjárt játékosok játszanak, akik még egyszer bizonyítani akarnak, meg egyszer szeretnének a második osztályban játszani. Nincs nagy különbség játéktudásban köztük, mindkét csapatnak lelkes szurkolótábora van, akik buzdítják kedvenceiket a siker érdekében. Nincs könnyebb és nehezebb ellenfél, mindkét csapat kemény dió lesz. Ennek ellenére bízom benne, hogy bármelyik csapatot hozza elénk a jó sors, képesek leszünk legyőzni őket és bent maradunk a másodosztályban.
