- Kezdjük ismét a legörömtelibbel. A Kazincbarcika idegenbeli megverését megint olyan fergeteges ünneplés követte, hogy a szegedi Ultrák kórusban éljenezték a nevét és ismét minden jelenlévővel pacsiznia kellett. Ezt ugye soha nem lehet megunni, pláne az edzőket rendre elkísérő kezdeti bizalmatlanság és támadások után?
- Fontos győzelmet arattunk, minden jelenlévő - játékos, vezető, szurkoló - rendkívül boldog volt az idegenben megszerzett három értékes pont után. Ismét nagyon fontos volt a szurkolóink biztatása, az utolsó percig űzték-hajtották a játékosokat, meghatározó szerepük volt a mérkőzés megnyerésében. Így ezúttal fordult a kocka, a meccs után már nem ők hívtak oda engem, hanem én mentem azonnal hozzájuk és megköszöntem a fanatikus szurkolásukat.
- Nézzük akkor a kronológiát. Másodszor nyert tavasszal idegenbeli bajnokit a Szegeddel, de a szolnoki bravúrhoz képest mennyiben volt más ez az összecsapás?
- Az hogy másodszor nyertünk idegenben, kiélezett, drámai harcban, a csapatom mentális erejét bizonyítja. Szolnokon 0-1 után fordítottunk, most a Barcika egyenlítő gólja után volt még hitünk, erőnk a győztes találatot is bevinni. Természetesen akadt különbség a két mérkőzés között. Elsősorban a külső körülmények, hisz Barcikán játékra alkalmatlan pályán elsősorban a harc, az akarati tényezők döntöttek. Nagyon meleg, párás időben játszottunk, egy olyan Kazincbarcika ellen, akinek ez volt az egyik utolsó lehetősége az osztályozós hely elérésére, nem is hasonlítottak a Nyíregyháza, a Vasas, vagy az Újpest B elleni önmagukhoz. Küzdöttek, hajtottak, harcoltak és helyenként jól is játszottak. Ennek ellenére több lehetőségünk volt az első félidőben is a gólszerzésre, sajnos, mi nem voltunk a topon, kicsit dekoncentráltnak bizonyultunk az ellenfél kapuja előtt, de azt mondják, a gyengébb játékkal elért győzelmek még értékesebbek.
- Már-már úgy tűnt, ismét a hajrában veszítünk értékes pontokat, de csapata az Ön régóta ismert mentalitását "lemásolva" az utolsó leheletéig harcolt, aminek meg is lett az eredménye.
- Igen, a hazaiak egyenlítő találata után veszni látszottak győzelmi álmaink. Szerencsére játékosaim másként gondolták ezt és utolsó erőtartalékaikat mozgósítva, a 92. percben megszerezték a győztes gólt. Leírhatatlan volt az örömünk, játékos, edző egymás nyakába borulva, gyerekként örült, ugrált, óriási volt a boldogságunk. Az igaz, hogy én játékosként, edzőként is többször felálltam már a padlóról, örülök, ha úgy véled, hogy sikerült valamit átplántálnom ebből a mentalitásból a játékosaimba.
- Hosszú idő után csak 8 nap múlva, vasárnap kell Újpesten bajnokit játszaniuk, mivel töltik addig a hetet, a régi recept szerint (hideg szauna, infúzió, stb.) vagy esetleg valami újabbat is beiktatnak?
- Hogyne, beiktatunk egy új, szuper titkos "csoda fegyvert". Két hétig (az 5 mérkőzés miatt) ugye, csak simogattuk a játékosokat, komoly szakmai munkáról nem lehetett szó. A múlt hét elején már kicsit terheltük a fiúkat, ezen a héten folytatjuk ezt a fajta "kezelést", mert úgy tűnik, kicsit kiürültek a tartalékok, elfogyott az erő, a dinamika, a sebesség néhány srácnál.
- Úgy látom, a csapatunk végleg a saját kezébe vette a sorsát. Gondolok itt arra, pontelőnnyel állnak a fix bennmaradást jelentő 5. helyen, azonnal hozzátéve, hogy a mögöttünk lévő Nyíregyháza és Szolnok is óriási energiával támad, veszélyeztet bennünket.
- Igen, ez némileg megkönnyíti a helyzetünket. Ennek ellenére hatalmas feladat lesz megőrizni ezt a pozíciót, mert az előbb említett két csapat csak arra vár, hogy hibázzunk, vércseként lecsapnának a legkisebb megingásunkra is. Jobbnak tűnik a sorsolásuk, könnyebb ellenfelekkel játszanak, de nagyon bízom a játékosaimban, úgy látom, átérzik a feladat nagyságát, fontosságát és mindent megtesznek annak érdekében, hogy az 5. helyen fejezzük be az idényt.
