- Kezdjük ismét a végén. Az "örök rivális" Vasas megverését olyan fergeteges ünneplés követte, hogy a szegedi Ultrák kórusban éljenezték a nevét és szinte mindenkivel pacsiznia kellett. Ezt hogyan éli meg a kezdeti kritikák után?
- Rendkívül örülök, hogy örömet tudtunk szerezni lelkes szurkolóinknak. A kezdeti bukdácsoláskor is benne volt a csapatban ez a teljesítmény, ezek az eredmények, néhány módosítás a szerkezetben és az összeállításban hozták meg végül is a sikereket. Régóta benne vagyok a szakmában, tudom, hogy az eredménytelenségért elsősorban mindig az edző a felelős, de akkor is bíztam benne, hogy eljön ez az idő, amikor játékos, szurkoló és edző együtt fog ünnepelni.
- Nézzük akkor a kronológiát. Hogyan értékelték a zsinórban elszenvedett két "külhoni betlit", s ennek tudatában mi volt a szerdai előrehozott fordulót megelőző napok programja?
- A két botlást megpróbáltuk gyorsan elfeledni, vasárnaptól már csak erre a két mérkőzésre koncentráltunk. A legeredményesebb szerkezetben (4-4-2) és a relatíve legjobb összeállításban küldtem a pályára a fiúkat. Külön köszönet illeti a vezetőséget, akik minden feltételt biztosítottak a játékosok minél gyorsabb regenerációjához. A héten kétszer voltak a fiúk a hideg szaunában (-180-190 Celsius fok), az Anna- fürdőben és infúziót is kaptak, hogy a kiürült szervezetüket minél jobban feltöltsék ásványi anyagokkal, vitaminokkal. A Vasas szerdán nem játszott bajnokit, mi pedig két héten belül az 5. mérkőzésünket vívtuk, ennek ellenére a második félidőben mi néztünk ki jobban fizikálisan.
- Mik voltak a célok a debreceni fiatalok elleni szerdai meccsünkön, s ebből mi valósult meg az eredmény, a mutatott játék ill. a hozzáállás tekintetében?
- Mezőkövesden sikerült elég jól feltérképezni őket, megvoltak a gyenge pontjaik, jól használtuk ki azokat és ha a játékvezetőtől nem kapnak egy alamizsna 11-est, akkor valószínűleg nagyobb arányú lett volna a győzelmünk. Egyébként nem értettem az ellenfél edzőjének nyilatkozatát, semmi közük nem volt ahhoz a mérkőzéshez.
- Ami azt illeti, ez is "sűrű hét" volt. Május 1-jén, "ünnepi meccs" a Debrecen II. ellen, majd három nappal később a listavezető Vasas egyértelműen győzni jött Szegedre.
- Nyilvánvalóan győzni jöttek, egyértelműen a bajnoki cím lebeg(ett) a szemük előtt. Többször láttam őket játszani, jó játékosok alkotják a keretüket, de még nem elég rutinosak, be tudnak pánikolni, nem találják meg mindig a legjobb harcmodort, taktikát. A második félidőben szerzett két találatunkra nem tudtak válaszolni, képtelenek voltak rést találni a védekezésünkön, nem tudtak létszámfölényt kialakítani a széleken, a 16-osnál elfogyott a tudományuk.
- A "Kisloki" ellen megszerzett 3 pontot figyelembe véve a szakmai stáb ezúttal mit várhatott reálisan a szegediek által legjobban várt régi nagy rivális, a '89-es osztályozó óta legkevésbé se kedvelt Bp. Vasas ellen, s mindezekből mi valósult meg?
- Nagy mérkőzést vártunk, igazi rangadót, sok nézőt, jó teljesítményt és győzelmet. Főleg a széleken szerettük volna megbontani őket, hatékonyan bemozogni és sok labdát bejátszani mögéjük. Nagyszerűen beváltak az elképzeléseink, de ehhez kellett egy rendkívül magabiztos védelem Slobodan Markovics támogatásával, egy a második félidőre feljavuló középpályás sor, s egy parádésan játszó Jovánczai Zoli, aki mellé a szünet után felnőtt Marian Timm is. Talán a legjobb teljesítményünket nyújtottuk ezen a rangadón, a legfontosabb feladatunk, hogy ezt a mentalitást, ezt a teljesítményt produkáljuk a következő hetekben is.
