Grosics Gyula szegény, dorogi bányászcsaládból származott, szülei a kiemelkedés reményében papnak vagy hegedűművésznek szánták, ennek megfelelően hétköznap esténként hegedűórákat vett, míg vasárnaponként ministrálni járt. Tizennégy éves korában a kerékpárjára támaszkodva nézte, ahogy az NB II-ben szereplő Dorogi AC játékosai éppen komáromi mérkőzésükre készülődtek, ám az indulás előtt kiderült, hogy mind Papp kapus, mind a tartalékja hiányzik. A legenda szerint ekkor hangzott el Pfluger Dezső középcsatár szájából a „ha Papp nincs, jó a ministráns is...” mondat, amely Grosics Gyula sportpályafutásának kezdetét jelentette. A legendás hálóőr erre így emlékezett: „Egészen hihetetlen története van annak, ahogy én a labdarúgásba belekerültem. A mai napig sem tudom felfogni. Az édesanyám súlyos, ágyban fekvő beteg lett, de egy év után egyszer csak – valami csoda folytán – otthagyta az ágyat, felkelt, és felépült. Akkor úgy érezte, ezt meg kell hálálnia Istennek, mégpedig azzal, hogy én pap leszek. Mindenki ebben a tudatban is volt, nekem pár hónap múlva kellett volna jelentkeznem az esztergomi bencés gimnáziumban, de előtte történt egy számomra máig felfoghatatlan eset. A vasárnap 10 órás mise előtt szóltam édesanyámnak, hogy lenézek a focipályára, és onnan megyek a templomba. A Dorog felnőtt csapata éppen Komáromba készült mérkőzésre, de a csapat két kapusa közül egyiket sem engedték el a katonaságtól. Ott álltak kapus nélkül, és az edző egyszer csak odaszólt nekem, hogy: te jössz velünk a meccsre. És 14 és fél éves fejjel elmentem velük, beöltöztettek, beállítottak a kapuba, és 2:1-re nyertünk. Azt sem tudtam, mit kell csinálni, csak ösztönösen mentem a labdára. Aztán otthon édesapám várt a kapuban, az első pofont azért kaptam, mert a kérdésre, hogy hol voltam, azt feleltem: Komáromban. A másodikat pedig akkor, amikor azt állítottam, hogy a felnőtt focicsapatnak védtem a meccsen. Senki nem hitte el, de másnapra már híre ment az egész környéken. Így lettem 15 évesen pap helyett kapus.”
A Komárom ellen bajnokin a korabeli tudósítás szerint az esélytelenebb vendégcsapat elsősorban újonca érett kapusokat megszégyenítő remeklésének köszönhetően győzte le jóval esélyesebb ellenfelét.
„Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek, és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleményem”- emlékezett vissza a kezdetekre Grosics.
A háború befejezése után még visszatért Dorogra, 1947-ben azonban elhagyta a kieső csapatot, s a teherautós fuvarozók szövetségének klubjához, a MATEOSZ-hoz került, majd ugyanebben az évben, Albánia ellen a válogatottban is bemutatkozott. 1950-ben, huszonnégy éves korában a magyar bajnokság akkori elitcsapatához, a Budapesti Honvédhoz igazolt, amely az Aranycsapat több játékosát is soraiban tudta. 1953-ban részese volt az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak, a magyar futball legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik, ahogy a világraszóló győzelmet önfeledt cigánykerekezéssel ünnepelte.
Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az ’54-es svájci világbajnokságon ezüstöt nyert a válogatottal, ez utóbbi azonban országszerte óriási csalódást keltett, a játékosok titokban tértek vissza Magyarországra, nehogy a népharag áldozataivá váljanak. A 3:2-es német győzelemmel zárult döntőben 31 mérkőzésen át tartó magyar veretlenség szakadt meg, ami egyben egy nehéz időszak kezdetét jelentette Grosics életében.
„1952-ben még a legjobbak szerepeltek az olimpián, mert a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 1956-ban szabályozta le, hogy csak utánpótláskorúak vehetnek részt a nyári játékokon, így a Helsinkiben aratott diadal rendkívül értékes. Ennek ellenére már akkor is a világbajnokság volt a sportág csúcsa. Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk” – merengett Grosics Gyula a fájó svájci emléken.
Amellett, hogy maga sem tudta feldolgozni a berni kudarcot, kémkedéssel és hazaárulással vádolta meg az Államvédelmi Hatóság. A börtönt éppen hogy sikerült elkerülnie, de egy évre eltiltották a játéktól, ennek ellenére a következő két világbajnokságon (1958, 1962) már ismét ő őrizte a magyar válogatott hálóját.
„Ha az 1954-es döntőben nyerünk, akkor az én életemben nem következett volna be 1955, egy 13 hónapig tartó ÁVH-s eljárás kémkedés gyanújával, ami kegyetlen időszak volt, felidézni is szörnyűség számomra. Akkor két évig nem kerülhettem be a válogatottba. 1949-ben sem lehettem válogatott, ugyanúgy az ÁVH épületében, az Andrássy út 60-ban kötöttem ki, mert disszidálni akartam, de egy besúgó miatt megbuktunk.”
A Honvédba ezek után nem térhetett vissza, Tatabányán állhatott újból kapuba, ő az első tatabányai labdarúgó, aki szóhoz jutott a legjobbak között. 1963-as búcsújáig 390 élvonalbeli mérkőzésen védett, ez idő alatt három bajnoki címet szerzett. Hatszor a világválogatottba is meghívták, a nemzeti csapattól nyolcvanhat fellépés után, 1962 őszén, a jugoszlávok elleni meccsen búcsúzott. Elmondása szerint azért, mert a párt és a futballszövetség vezetői nem engedték a Ferencvároshoz igazolni, jóllehet a chilei vb előtt már megegyezett erről a Fradi elöljáróival.
Grosics Gyula nagyon fájlalta, hogy nem juthatott el a századik válogatottságig, úgy vélte, politikai okokból állították félre, mint ahogy az aktív játékkal is idő előtt hagyott fel, az ominózus visszavonulásról pedig így szólt. „A chilei világbajnokság előtt megegyeztem a Tatabánya vezetőjével, hogy a tornát követően a Ferencvárosban folytatom pályafutásomat. Nekem akkor ugyanis a Fradi közönségére volt szükségem. A tatabányaiak bele is egyeztek, majd éppen a világbajnokságon, a csehszlovákok elleni meccset követően kaptam a kinn lévő magas rangú vezetőtől egy borítékot, amiben az állt, hogy az állami vezetők nem engedélyezik átigazolásomat, és maradnom kell Tatabányán. Erre bejelentettem, hogy akkor befejezem. ”
Visszavonulása után edzőnek állt, 1963-ban Tatabányán, 1964-1965-ben Salgótarjánban, 1966-ban a KSI-ben dolgozott, 1966 és 1968 között pedig Kuvaitban volt szakfelügyelő és szövetségi edző. 1969-től 18 esztendőn át állt a Budapesti Volán és a Volán SC élén, egyesületi elnökként vonult nyugdíjba.
Grosics Gyula a Fekete Párduc becenevet jellegzetes fekete mezéről, illetve kiváló reflexekkel párosuló, ruganyos mozgásáról kapta. Legfőbb erényének azt tartották, ahogy korát megelőzve képes volt a védelem irányítására, s a játékkal együtt élve ‒ olykor a kapuját messze elhagyva ‒, szinte negyedik hátvédként szerelt, és indította a csapattársakat. A nevét viselői gyulai akadémia a zöld és a fehér színek mellé az ő tiszteletére vette fel a feketét is.
Grosics Gyula 86 válogatott szereplésén (amiből 59 barátságos mérkőzés) ritkán fordult elő kudarc: 59 győztes, 14 döntetlennel zárult és csak 13 vesztes találkozón védett, összesen 96 gólt kapott, miközben csapata 258 gólt rúgott. Ez meccsenként 1,12 kapott gólt jelent, ami azokban, a mainál sokkal gólgazdagabb időkben alacsonynak számított. Először 21 évesen állt a válogatott kapujában, 1947-ben Albánia ellen, utoljára 36 éves korában, 1962-ben Jugoszlávia ellen. A két találkozó közt 15 év és 55 nap telt el.
2008-ban többször intenzív osztályra került, kilyukadt a tüdeje, illetve tüdőgyulladást kapott, de sikeresen megoperálták, majd ismét kórházba került. 82. születésnapján szabályosan, szimbolikus céllal leigazolta a Ferencváros. 2008. március 25-én debütált a Ferencváros színeiben, amikor a zöldek ellenfele az angol másodosztályú Sheffield United volt. Grosics a kezdőcsapatban kapott helyet.
Grosics Gyulának három leánya, három unokája és négy dédunokája van. Legkisebb lányától, Grosics Edinától megtudhattuk, hogy egyik unokáját azért keresztelték Kiss-Grosics Tamás Gyulának, mert a feledhetetlen kapusnak csak lányai voltak, s így lesz valaki, aki továbbviszi a legendás nevet.”
Grosics Gyula sikerei, díjai és kitüntetései:
- Olimpiai bajnok, az Év sportolója (1952)
- Világbajnoki ezüstérmes (1954)
- Az Év labdarúgója (1959)
- Hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába
- Négyszer jelölték Aranylabdára, s mind a négy alkalommal a legjobb tíz között szerepelt
- MOB olimpiai érdemrend (1995)
- Beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé (1999)
- A Dorogi FC Örökös Tagja (1999)
- Dorog város díszpolgára (2001)
- Szent István-díj (2007)
- Magyar Szabadságért díj (2008)
- Prima Primissima-díj (2009)
- Budapest díszpolgára (2009, nem vette át)
- A kelenföldi Budai Sport Általános Iskola felvette a nevét (2008. november)
- Megalakult a róla elnevezett Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia (2009. május)
- Dorog, Tatabánya, Budapest XI. kerülete díszpolgára,
- A Sportiskola SE szervezésében létrejött Grosics Gyula Gyermektorna névadója
- A Felcsúti Labdarúgó Akadémia tiszteletbeli elnöke,
- Az FTC leigazolt labdarúgója (2009)
- A Nemzet Sportolója (2011)
