Az első osztályban az 1926-os premiert követően (Szegedi Bástya - Ferencváros 3-1) a legutóbbi élvonalbeli találkozót is már 14 esztendeje játszották, és 1999 őszén az éppen csődöt jelentő Szeged LC-nek az az Üllői úti 0-4 (emlékezetes TV-közvetítéssel) volt az utolsó idegenbeli NB I-es mérkőzése.
Már a kezdeteknél elég sok borsot törtek a Tisza-partiak a bajnok Ferencváros orra alá, íme néhány közülük:
A 1926-27-es első profi idény sikereit követően (3-1, 0-0) 1928-29-ben ismét a szegediek "huszárvágása" következett.
Az akkor már világhírű és sokszoros bajnok Ferencváros 1928. december 9-én a saját otthonában vérzett el a Korányi I. Lajos által vezérelt szegediek ellen. Ráadásul a 86. percben - 1-0-ás szegedi vezetésnél - a Fradi-drukkerek óriási botrányt csináltak, még a bírót is megverték, aki erre lefújta a meccset.
A mérkőzést az MLSZ a pályán elért eredménnyel igazolta a Bástya javára, s mint később kiderült, ha a Fradi azon a találkozón legalább egy pontot szerez, megvédhette volna a bajnoki címét.
1929-30: Újabb nevezetes győzelmek a két klub történetében. Az őszi, újszegedi SZAK-pályán lejátszott meccset a Bástya fölényes biztonsággal 3-0-ra nyerte, ám a visszavágón 4-0-val vigasztalódott a Fradi.
A ’30-as, ’40-es évek Szeged FC és SZAK-korszakában is sorra aratták a „paprikamezes” szegediek az akkor már Európa egyik vezető klubja, a Ferencváros elleni szebbnél szebb győzelmeiket.
De az is emlékezetes derbinek számít - 1934 novemberében -, amikor az Üllői úton a Fradi már 4-1-re vezetett, ám a Szeged Korányi II. utolsó percben rúgott találatával 4-4-re kiegyenlített.
A mai napig is legnagyobb arányú Fradi elleni győzelmünket 1942. május 12-én jegyezhették fel a krónikások: az NB I-ben bronzérmes, majd rá egy évre 4. helyezett SZAK a gólkirály Kalmár György (4) és Báló góljaival 5-0-ra ütötte ki a zöldeket (ezzel szemben a Ferencváros gólcsúcsa kétszer is a 9-2 volt a szegediek ellen, 1942-ben ill. 1949-ben).
Majd az 1945-46-os hosszú bajnokságban: Szeged - Ferencváros 6-3 és 3-2. Az '50-es évek elején még felvillantak a szegediek az időközben ÉDOSZ-ra, majd Kinizsire "keresztelt" Fradisták ellen (1952 decemberében például az Üllői úti oroszlánbarlangban 1-0-ra nyertek a Tisza-partiak, s ez volt a mieink legutolsó Üllői úti bajnoki sikere, azaz éppen 61 éve nem győztünk az Üllői úti "szentélyben", s úgy tűnik, az Albert stadion átépítése miatt egy ideig még nem is fogunk).
Ám az '50-es évek közepétől a '60-as évek végéig, az aranylabdás Albert-korszakban már a Fradi került döntő fölénybe és az is bravúrnak számított, ha a szegediek - Haladás, SZEAC, SZEOL SC néven - "elvétve" egyszer-egyszer megverték őket.
Holott a szegedi nézőcsúcsok egyértelműen a SZEAC - Ferencváros mérkőzésekhez kapcsolódnak.
1960-ban 30.000 néző látta, ahogy Albert góljával 1-0-ra nyer a Fradi Szegeden, majd két évvel később, 1962 augusztusában 26.000-en őrjöngtek a Tisza-parti stadionban, amikor Nemes István góljával 1-0-ra megvertük a Fradit.
Sem előtte, sem azóta nem voltak ennyien szegedi mérkőzésen. Talán majd pár év múlva.
Aztán a '70-es, '80-as években is feljegyezhettünk néhány szegedi bravúrt a bajnokrekorder (eddig 28 arany) zöldek ellen.
1970 tavaszán például az újonc SZEOL SC verte 1-0-ra a hórihorgas Vass Ferenc fejesével a bajnokot, majd 1973 őszén a Bundzsák Dezső által irányított Tisza-parti legénység a Népstadionból (a Fradi hosszú évekig ott játszotta bajnoki mérkőzéseit az Üllői úti pálya átépítése miatt, úgy, mint mostantól számítva) is győzelemmel távozott (2-1). Ráadásul Mészár kiállítása miatt 10 emberrel verték meg a zöldeket a szegediek - éppen 40 évvel ezelőtt.
A '80-as évek elején - 90. bajnoki meccsükön - a biztos kieső SZEOL AK fektette két vállra a bajnok ferencvárosiakat (Kozma Zoltán és Orosházi László góljaival ugyancsak 2-1), majd 4 évvel később, 1985. június 9-én hasonló "szereposztásban" játszott és szintén 2-1-re nyert a SZEOL AK a Fradi ellen - akkor éppen a Vasutas-stadionban győztünk Deák Ferenc és Orosházi László góljaival, míg a Fradi szépítő gólját a Szeged 2011 sajtófőnöke, Bánki József szerezte.
Azóta viszont egyszer sem született szegedi siker, igaz mindössze 3-szor találkozhattak az élvonalban (2-szer 1990-91-ben, míg 1-szer 1999 őszén, a becsődölés előtt), de az elmúlt több, mint két évtized szegedi eredménytelensége már egy másik, elég pikáns történet.
Ebben a szezonban először játszunk hát másodosztályú meccseket a sportjogilag a Ferencváros állományához tartozó Fradi II. ellen. Ősszel nem kis meglepetésre az éppen utolsó helyen álló "kis Fradi" nagyszerűen kontrázva, 5-1-re megverte a Lisztes Krisztiánt is soraikban tudó és a mérkőzést végig támadó szegedieket. Talán az elmúlt hetek sikersorozatát követően ezúttal reális esélyünk lehet a visszavágásra.
Ezek után csak abban reménykedhetünk, hogy a centenáriumi 100. Ferencváros-Szeged bajnoki összecsapásra rövid időn belül már újra az NB I-ben kerülhet sor.
