Kovács Péter: A nyáron kezdtük el Farkas Ákos edzőkollégával a munkát az U11-es csapatnál. Elsődleges célunk az volt, hogy olyan korosztálynak az alapjait tegyük le, amely majd képes lesz komolyabb, akadémiai szintű követelményeknek megfelelni, és a legerősebb korosztályos bajnokságokban szerepelni. Ez egy hosszú és nehéz feladat, de következetesen építkezve és formálva a korosztályt, illetve a gyerekeket, elérhető jövőkép.
Hogyan alakult a szezon?
A jelenlegi szezon elsősorban arról szólt, hogy megnézzük a korosztály erősségeit és hiányosságait, majd ennek megfelelően fejlesszük az egyéni és csapatszintű kompetenciákat. Fontos volt, hogy a gyerekek felvegyék azt a fajta ritmust és edzésmunkát, amely ahhoz szükséges, hogy önmagukhoz képest fejlődni tudjanak. Ebben egészen jól haladtunk, és a kényszerű szünet előtti két hónapban nagyon biztató edzés- és mérkőzésteljesítményt mutatott a csapat. Tavasszal a Bozsik-program és az Interliga versenysorozataiban szerepeltünk volna, de sajnos a kialakult helyzet miatt egyik rendezvényen sem tudtunk részt venni.
Mire vagy a legbüszkébb a szezonból?
A rövidebb szezon legfontosabb pozitívuma, hogy sikerült a gyerekeket fejlődési pályára állítani, ezért is nagy probléma, hogy ezt most megtöri a jelenlegi kényszerszünet. Az előre lépés elsősorban a gondolkodásban és a tudatosabb játékban volt leginkább tapasztalható. A csapat számára nagy siker volt a megyei futsal bajnokság megnyerése, amely további országos megmérettetésre is lehetőséget adott volna, ha nincs a járványhelyzet.
Milyen munkát végeznek most a játékosaid és hogyan tartod velük a kapcsolatot?
A gyerekek egyéni edzésterv alapján gyakorolnak, amelyet minden héten napra lebontva kapnak meg. Az elvégzett edzésmunkáról mindenki írásban számol be, és emellett videókat is sokan küldenek. A gyakorlatok elsősorban labdás technikai feladatokból állnak, ezt egészíti ki core izom erősítő és alap-állóképesség fejlesztő edzésblokk. A gyakorlati feladatok mellett elméleti és motivációs anyagokat is kapnak a gyerekek, így a csapatedzésekhez hasonlóan megpróbáljuk a gyerekeket technikai, taktikai, kondicionális és mentális téren is „digitálisan megmozgatni”. Sajnos nagyon nehéz időszak ez, hiszen a játékot elsősorban játékkal lehet oktatni, és pont ettől vannak elvágva a gyerekek. A visszajelzések alapján az létszik, hogy akik tehetik és megfelelő lehetőségük van rá, azok sokat foglalkoznak a focival, de azt is megértjük, ha sajnos a körülmények sokszor felülírják a jó szándékot. A járványhelyzet elmúltával, mint az élet sok más területén, a gyerekfociban is mindent újra kell majd építeni, persze nem mindegy, hogy honnan kell elkezdeni.
